Társkeresés a vonaton Körösújfalutól visszafele

Terpeszben ülök
És arra gondolok,
Így szétterítve ágyékom
Férfias vagyok.

Elégedetten
Röffentek egy nagyot.
Vagy lehet rád is ordítok,
Hogy lásd, itt vagyok.

S nézlek csábosan,
Ha felkelted kedvem,
Jobban kihangsúlyozva
Hangsúlyos testem.

Mert a férfinak
Száz kiló az alja.
Én meg vagyok kétszáz,
A böszme fajta!

Szóval figyelj rám,
Ha már megtisztellek,
S örülj, hogy kicsalod
Zsírverítékem.

S ha kacér vagy,
Meghívlak zabálni.
Fröccs lesz majd, meg kolbász
És egy rúd szalámi.

Lefojthatod azt
Vakítós pálesszel.
Én meg majd lefojtom
Fokhagyma segeddel.

Gyönyörű kép ez,
Idillnek is pazar.
Két szerelmem lesz csak,
Te, meg a pacal.

Niemand

Nincsen hitem.
Nincsen arcom.
Vagyok,
Aki vagyok.

Számítok, vagy
Nem számítok.
Nyomot
Vajon hagyok?

Ha bú rámtör,
Vagy magányos
Lelkem,
Vajh, hallotok?

S megláttok-e,
Ha láttatom
Összes
Nagy bánatom?

Mondjátok el
Ki vagyok, mert
Magam
Épp nem lelem,

Vagy vessetek
Feledésbe.
Régen
Mindegy nekem.

Csak vegyetek
Észre végre!
Csak egy
Pillanatra!

Had érezzem
Valakinek
Magam
Most az egyszer,

Utána majd
Eltűnök, mint
Annak
Illő rendje.

Visszaállok
Helyemre és
Számat
Nem hagyja el

Semmi szó.