Egy folt az ablakon.
Vadregényes tájak.
Vonat áll a síneken,
Nem mozog a távlat.
Beszívom a levegőt,
Majd fújok egy nagyot.
Fennhagyom a maszkot,
Így elidőz az arcomon.
Elvadult gaz, nagy zöldellő,
Erdőnek is jó az.
Tájvédelmi körzet a
Nyírtról álmodónak.
Büdzsé nem volt,
Soha nem lesz,
Ne is időzz rajta.
Erre nem fog elfolyni
Az adód százaléka.
Megfognám a pillanatot
Mielőtt elnyargal.
Elkapni nem tudom,
Hát megtartom szavakkal.
Érteni nem tudom,
Miért is akarom.
Ha nem szállna el,
Nem lenne tartalom.
De megfogom,
Mi több, ragadom!
Utánamarok, hátha
Ez lesz a vagyonom.
Egy mementó, mihez
Visszalátogatok,
Amikor akarok.
Egy szekrény, polcokkal,
Amit felpakolok
Üveggel, flaskával,
Minden portékával,
Szemekkel, fogakkal,
Magvas gondolatokkal,
Raktárt hozva télre.
A véget nem érő éjre,
Mikor egyedül maradok.
Hátha majd mikor tallózok
Ebben az elvont albumban
Tudni fogom, mit is mondanál nekem,
Ha itt lennél még velem.
