Lakásmomentumok 3

Fújj velem egy felhőt
A pokrócra, úgy oda!
Összebújva, mint pingvinek,
Csak pislogunk a hóra,
ahogy pihen a párkányon,
Mint a lepedő az ágyadon.

Fújj hát még egy felhőt!
Nincs mit tenni ilyenkor.

A tél derekán didergünk, mert
Elromlott a konvektor.

Üldögélünk, szavak híján, várva
A gázszerelő kopogására.

Sírsz-e nekem?

Sírsz-e nekem ha megkérlek,
Szárnyaszegett angyalom?
Szebb vagy mint a lemenő nap,
Ha zokogsz nekem oltalom.

Sírsz-e nekem, ha megkérlek?
Úgy érezd, hogy akarom!
Szívem bizton dalra fakad,
Ha biggyedt ajkad meglátom.

Sírsz-e nekem, azt kérdezem.
Hisz könnycsepped egy vagyon.
Aranyékszer nem kell nekem,
Ha szemed gyöngyét megkapom.

Sírsz-e nekem, egyetlenem?
Lelkedben, vajh, beborul
Úgy szavamra, mint parancsra?
Támadj nimbusz, vihart hozva
Reménynek holt sugarára!

Úgy legyen,
Hogy így legyen,
S ígérem, angyalom,
Mint galamb az olajágat,
A feloldozást úgy adom.