Leigáztam minden ellent.
Bestiákat széjjel téptem,
Hogy itt lehessek, eléd állva
S borulj délceg karjaimba.
Másztam hegyet, másztam várat,
Másztam mindent, hogy Rád találjak
S most itt vagy előttem, gyönyörű lány.
De mit szemem lát, biz, agyamnak talány.
Most gyászolok. Románc sírját ásom,
Mert reményim itt nem találom,
Hisz szíved láncra verve vala,
S rabigádnak nem én vagyok ura.
Ah, mi ez? Minő vadság!
Venné el világomat vakság!
Lelkem zokog, sír most érted vala.
Egekbe tör fájó, sértett szava,
Mert a végső ellent nem győzhetem.
Kardhegyemre nem döfhetem.
Szerelmem puszta délibáb és kámfor,
Hisz a hercegnőm a sárkánnyal smárol.
