Címtelen 3

Vehemenset érzek. 
Egy nagy testeset. 
Rohamot. Elragad s 
Jaj, ha elragad. 
Előbb csak megvisel, 
Majdan meggyötör. 
Bizton mondom viszont, 
Egyedül én nem 
Leszek a bajommal. 
Elverem rajtad 
!

Gémmadár

Kínos, mondom néked.
Kifejezett kínos,
Hogy helyben respirálok,
Mint megmozduljak most.

Három kérgem én már
Rég definiáltam.
Komfort, diszkomfort, pánik
Felhozatalában.

De valahogy nem fér
Jelenem sehova.
Elverném egy napomat
Rőzsében guggolva,

Hogy történjen végre
Valami differens,
Mert ha a stressz rutin lesz,
Adott, hogy konzisztens.

S valahol egy szinten
Megszorul a pánik,
Befásul és kiszürkül,
S kell helyette másik

Adrenalinbomba
A szervezetnek, mert
A lagymatag környezetben
Dögunalmas minden.

De azért a feszkó
Elkísér bárhova,
Sikerrel gyakorolva
Napvégre elzsibbaszt

S akkor otthon ülsz csak.
Bámulsz a lakásban.
Visszainteget reád
A szokás csapdája.

Te pedig megborzadsz,
Felmérve helyzeted,
Fél lábadra felugorva
Megemeled tested,

Kanalasgém madár
Módjára bukdácsolsz
Lábadról át lábadra
Miközben ócsárolsz

Mindent ami ide
Ezen pillanathoz
Vetett, hol szárnyasokat
Bolondon utánzol,

Csak, hogy impulzust kapj
A rövidzárlaton
Kívül, amin nap, mint nap
Csak végigzakatolsz.

Hülye egy dolog ez,
Magad is láthatod.
Ezért nem ugrok lábra,
Csak respirálgatok.

Címtelen 2

Sivár pusztaságom
Lassú hanyatlása -
Ingerküszöböm alkohollal
Újradefiniálása.
Mozdulatlan valóm
Léhán dobott teste
Mered a távolba.
Megállott az este.

Émelygek és nézek
A régen hullot hóra.
Olvadt és sáros, de
Így tér nyugovóra
Sóhajtok és iszok
Egy korty valóságot,
Vele együtt nyelek
Sivár pusztaságot.

Részlet egy monológból

"Megvettem a vonatjegyet,
Ne pofázzál, hülyegyerek!
Biatorbágy - Tatabánya,
Húzzál innen az anyádba!
600 forint, baszomöcséd.
Inkább rángasd apád pöcsét,
Minthogy nekem magyarázol
Mit gondolsz a nagy pofámról!
Nem kell nekem ülni kussban,
Utazni én csak így szoktam,
Hogy hörgök, fingok, ordibálok
És mindenbe beledumálok.
Örüljél, hogy felengedlek,
A jegyáramat kifizettem,
Szóval enyém a vonat, baszod,
Ha akarok, hát ideszarok!"

Pillanatkép

Én nem eszek, én zabálok!
Bő nyállal bekajálok,
Utána meg szunyálok.

Henyélek a napot lopva,
Matracomba árkot nyomva,
Szarok kerek világomba.

Faszom néha előkapom,
Megrángatom, majd elrakom.
Én a rezet emígy baszom.

Néha pedig csodálkozom,
Világomat miért nem látom
Dinamikusan változni.