A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szabadvers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szabadvers. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. május 4., kedd

Néha még...

néha még 

úgy hiszem,

hogy az vagyok

aki vagyok,

de néha már

nem hiszem,

hogy emígy is

maradok,

mert mondhatni,

hogy elveszett

egy régi láng

és nem talál

semmit sem 

az a fény,

mit néha még

kibocsájt.

és fény nélkül

az elveszett

ember csak

kóborol

éjszaka

és

várakozik,

hogy hátha még

a holnapot

úgy leli,

hogy farkasok

és agyarak 

még meghagyják

életben, intaktnak

testét és akaratát.

de úgy hiszem,

hogy a nappalok

és éjszakák,

ha számolok,

már nem váltják

úgy egymást,

mint régebben,

amikor

a farkasok 

és agyarak

még elzárva

lestek rám

az ölelések

gyermeki ketreceiből.


2019. december 9., hétfő

Címtelen 3

Vehemenset érzek. 
Egy nagy testeset. 
Rohamot. Elragad s 
Jaj, ha elragad. 
Előbb csak megvisel, 
Majdan meggyötör. 
Bizton mondom viszont, 
Egyedül én nem 
Leszek a bajommal. 
Elverem rajtad 
!

2018. január 25., csütörtök

Fohász

Te, szerencsétlen liba
Szívem tyúkketrecében!
Sikítsd a nevem, ha már
Elrepülni úgysem tudsz!

2017. december 3., vasárnap

Nesz

Ki vagy te, vén, böszme bogár, ki
Apró fülemben ricsajt keltsz?
Tán hangod gyatra, a süket fület
Is zavarja vérmes ciriped.

Muzsikád hosszas, vége soha nincs,
S ki meghallgat, marad nyugtalan.
Ha zsibongnod nem elég, hát
Harapsz, csípsz az emberbe.

Féreg vagy, s gyáva. Tested elrejted,
Hisz ha meglátlak oda rút élted.
De addig, mint halovány zúgás,
Maradsz a fejemben ócska dalodat fújva