Kodependencia

Fordulj felém, barátom!
Már kékül az ajkad, látom.
Fel lépek melléd, s bánom.
A képeinket csodálom.

Tehetség voltál, tudtuk
Mindketten, hisz közös múltunk
Volt már megannyi éve.
De ennek ma sajnos vége,

Hisz távozol. Továbbmész
És lelked máshol jár. Tán félsz,
De nem reszketsz. Maradsz rest.
Ez az utolsó közös est.

Számot vetünk, búcsúzunk.
Elintünk örökre. Utunk
Elágaz, s bár bánt engem,
Tova én is önként mentem.

De most még hallgasd szavam,
Mert lehetett volna szalag
Kötél helyett a barátság.
Mindkettő rögzít, egy nem fojt.

Megfogom a kezed. Hideg.
Érzem a bánatod.
Ha nem löksz el, én se löklek,
S maradok örök barátod.

Egy reggel balladája

Azt mondtad, hogy megláthatlak.
Megörvendtem Néked.
Dobva minden rabigámat
Sparba mentem érted.

De hajh, a szívem megrepedt,
Mert nem voltál legott.
Búsan vettem szendvicset,
Fizetve bánatot.

Tán percekkel ha lekéstelek téged,
De hűlt helyed sem leltem Néked
S most magányosan a villamosra várva
Gondolok gyönyörű, mosolygó orcádra.

Autópálya-lehajtót eltévesztő köznapi meghasonlás

Mint mikor gátat tör a vízözön,
Úgy szökik kedvemből az öröm.
Kilehelem, s ajkam szárazon hagyja
Egy lanyha "Büdös kurva anyja."