Kodependencia

Fordulj felém, barátom!
Már kékül az ajkad, látom.
Fel lépek melléd, s bánom.
A képeinket csodálom.

Tehetség voltál, tudtuk
Mindketten, hisz közös múltunk
Volt már megannyi éve.
De ennek ma sajnos vége,

Hisz távozol. Továbbmész
És lelked máshol jár. Tán félsz,
De nem reszketsz. Maradsz rest.
Ez az utolsó közös est.

Számot vetünk, búcsúzunk.
Elintünk örökre. Utunk
Elágaz, s bár bánt engem,
Tova én is önként mentem.

De most még hallgasd szavam,
Mert lehetett volna szalag
Kötél helyett a barátság.
Mindkettő rögzít, egy nem fojt.

Megfogom a kezed. Hideg.
Érzem a bánatod.
Ha nem löksz el, én se löklek,
S maradok örök barátod.