2020. szeptember 11., péntek

Mementó (Dal)

Évek óta lelkem mélyén mindig erre készültem.
Az ünnepelt kérésére feketébe öltöztem,
De vérzik a szívem, ha hangom fennakad
És érzem, ahogyan egy fonál még elszakad.

Halott törvényre már nem emlékszem.
A régi dorgálást rég elfeledtem.
Az emlékedet most szélnek eresztem,
De lábad nyomából még ki nem léptem.

A krematórium szagát érzem még a bőrömön.
Napok óta embert kínzó kétségek közt őrlődöm,
De megnyugszik a szívem, ha markom megragad
És elhamvadt tested a tenyeremből kiszalad.

Halott törvényre már nem emlékszem.
A régi dorgálást rég elfeledtem.
Az emlékedet most szélnek eresztem,
De lábad nyomából még ki nem léptem. (x2)

Címtelen 4

Vívd meg a harcod magadban!
Unom az értetlenséget.
A sekélyes homályt, mi lepelként
Szemed elé tévedt.

Forgasd meg nyelvedet
Szűkre zárt szájadban!
Ne csókolj, ne beszélj,
Ülj magad bájában!

Keserű mézed ne csorgasd
Tágra zárt szemembe!
Ne taposs két lábbal
Bele kedélyembe!

Így talán megmaradsz
Úgy nekem emléknek,
Mint színfolt a fehérben,
Nem pedig szirénnek.

Törpék dala

Csiti-csati dolgozunk
Csiti-csati nem alszunk
Csiti-csati meghalunk,
Ebből sose tanulunk

Hogyha mégse dolgozunk,
Akkoron se mulatunk.
Fejben mindig dolgozunk,
Ebből sose tanulunk.

Legyen épp nappal, vagy est,
Felszólítlak, ne légy rest!
Létünk az, hogy dolgozunk,
Talán holnap tanulunk.