Fohász

Te, szerencsétlen liba
Szívem tyúkketrecében!
Sikítsd a nevem, ha már
Elrepülni úgysem tudsz!

Nesz

Ki vagy te, vén, böszme bogár, ki
Apró fülemben ricsajt keltsz?
Tán hangod gyatra, a süket fület
Is zavarja vérmes ciriped.

Muzsikád hosszas, vége soha nincs,
S ki meghallgat, marad nyugtalan.
Ha zsibongnod nem elég, hát
Harapsz, csípsz az emberbe.

Féreg vagy, s gyáva. Tested elrejted,
Hisz ha meglátlak oda rút élted.
De addig, mint halovány zúgás,
Maradsz a fejemben ócska dalodat fújva