Lakásmomentumok 4

Festékhenger, diszperzites,
Megfogja az asztalt.
Glettelni kell sok helyen még,
Szürkébb, mint az aszfalt.

Nagy munka lesz, több hétvége,
De egyszer majd csak kész lesz.
Ecsetemmel felkentem már
Minden négyzetmétert.

Kaláka ez, nem rabmunka,
Mégis milyen testes.
Kicsit rest és kicsit fáradt,
De minden perce kedves.

Lusta vagyok, így dolgozok,
Hogy hamar véget érjen.
Félálomban horkant néha
A bennem élő német.

Lakásmomentumok 3

Fújj velem egy felhőt
A pokrócra, úgy oda!
Összebújva, mint pingvinek,
Csak pislogunk a hóra,
ahogy pihen a párkányon,
Mint a lepedő az ágyadon.

Fújj hát még egy felhőt!
Nincs mit tenni ilyenkor.

A tél derekán didergünk, mert
Elromlott a konvektor.

Üldögélünk, szavak híján, várva
A gázszerelő kopogására.

Lakásmumentumok 2

Nézz az asztalon a koszos foltokra!
A gyilkos késre, a legvégső nyomra!
Mert bűnös vagy, e rútságot Te tetted!
Az utolsó szelet pizzát megetted!

Lakásmomentumok 1

Tüstént tudtam, hogy csapdába estem,
Amint beléptem és pőre testemre
Rányitottam a hideg zuhanyt,
S hallottam, mellettem valami suhant.

Nem voltam magamban, ott volt Ő is velem.
Megpróbálta volna elkapni a kezem,
De én résen voltam, s nagyot kiáltva
Ugrottam azonnal a kabin sarkába.

Ám ez neki nem elég, rögtön jött utánam.
Boxolva testét, langyos vizet pacsálva
Kerültem érintését, de mint egy nyirkos öltöny
Rámtapadt a nedves zuhanyfüggöny.