Istenemre mondom néked,
Nem tudtam, hogy itt vagy.
Hogy védtelen csupaszságomban
Emígy reámnyithatsz.
Hogy majd kezemben egy zsebkendővel
Megmeredve állok
Egy párbeszédben vacsoráról,
Meg hogy mit csinálok?
Hogy majd pőre seggel orcád felé
Vadul hadoválok
Mindenféle zöldségeket, mit
Talán elfogyasztok,
Ha csak arra figyelsz, ahol
Nincsen kézitusa
S ignorálod mit is rejt
Pózom kontextusa.
"Hagyjuk, majd megoldom..."
Sóhajtassz egy nagyot
S rámcsapod az ajtót
Amíg válaszolok.
Bár kimentél, nekem maradtál
A szobában velem
Egy szellemként, mit úgy hívok:
A Szégyenérzetem.
