Szép ruhában, ágyban, békében
Alszik hosszú téli álmot a
Picsatörpe.
Durmolgat magában, jól elvan.
Nem zavarja nyugalmát soha
Semmi csörte.
Álmaiban bárányfelhőket
Kerget, mit ébren sose tehet
A föld alatt.
A picsatörpe vájatot fúr,
Meg nem áll soha, csak dolgozik
Ő naphosszat.
Keserű lét ez, haszna sincsen .
A vájatokban nincsen semmi
Ami jó.
Barátja is csak egy van neki
A csúnya, kegyetlen, kétarcú,
Bús Faszmanó.
Alszik hát ő biza, alszik még.
Amíg csak lehet, napot, hetet,
Hónapokat,
Míg elmegy a tél és tavaszra
Erőre kap a nap, s a vájat
Dalra fakad.
Akkor felkel, bő overált vesz,
Megkopott csákányhoz nyúl, s sóhajt
Egy jó nagyot.
A bányába megy, ott a helye,
Hogy továbbfúrja fürge módra
A vájatot,
S talán egyszer a végére ér
Ennek a végtelen járatnak.
Fényre lelve
Felbukkan a másik oldalon
A felhőkre néz,s a vájatot
Elfelejtve
Nekivág a nagyvilágnak, és
Már nem sóvárog tiszta égért a
Picsatörpe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése