Emlékszem gyerekként
Hogyan játszottam.
Nyakig koszban ázva
Kúsztam az avarban.
Nem éreztem szégyent.
Mindig kacagtam.
Hangosan nevetve
Fel-alá futkostam.
Emlékszem, régebben
Mennyit álmodtam.
Voltam világ ura,
Ami csak akartam.
Mily szép idők voltak!
Híján bajoknak
Láttam magam mindig
Kitartó bajnoknak,
S hittem, mint felnövök
Apró világom
Gondtalan szökellve
Vidáman bejárom.
Emlékim tallózva
Fejem felkapom,
Mert révedezve épp
Seggemet vakarom.
Gyermeki énem int.
Lehet csak látomás.
Utolsó megálló:
Újpest, végállomás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése