Mementó (Dal)

Évek óta lelkem mélyén mindig erre készültem.
Az ünnepelt kérésére feketébe öltöztem,
De vérzik a szívem, ha hangom fennakad
És érzem, ahogyan egy fonál még elszakad.

Halott törvényre már nem emlékszem.
A régi dorgálást rég elfeledtem.
Az emlékedet most szélnek eresztem,
De lábad nyomából még ki nem léptem.

A krematórium szagát érzem még a bőrömön.
Napok óta embert kínzó kétségek közt őrlődöm,
De megnyugszik a szívem, ha markom megragad
És elhamvadt tested a tenyeremből kiszalad.

Halott törvényre már nem emlékszem.
A régi dorgálást rég elfeledtem.
Az emlékedet most szélnek eresztem,
De lábad nyomából még ki nem léptem. (x2)

Címtelen 4

Vívd meg a harcod magadban!
Unom az értetlenséget.
A sekélyes homályt, mi lepelként
Szemed elé tévedt.

Forgasd meg nyelvedet
Szűkre zárt szájadban!
Ne csókolj, ne beszélj,
Ülj magad bájában!

Keserű mézed ne csorgasd
Tágra zárt szemembe!
Ne taposs két lábbal
Bele kedélyembe!

Így talán megmaradsz
Úgy nekem emléknek,
Mint színfolt a fehérben,
Nem pedig szirénnek.

Törpék dala

Csiti-csati dolgozunk
Csiti-csati nem alszunk
Csiti-csati meghalunk,
Ebből sose tanulunk

Hogyha mégse dolgozunk,
Akkoron se mulatunk.
Fejben mindig dolgozunk,
Ebből sose tanulunk.

Legyen épp nappal, vagy est,
Felszólítlak, ne légy rest!
Létünk az, hogy dolgozunk,
Talán holnap tanulunk.

Szégyenérzet

Istenemre mondom néked,

Nem tudtam, hogy itt vagy.

Hogy védtelen csupaszságomban

Emígy reámnyithatsz.

Hogy majd kezemben egy zsebkendővel

Megmeredve állok

Egy párbeszédben vacsoráról,

Meg hogy mit csinálok?

Hogy majd pőre seggel orcád felé

Vadul hadoválok

Mindenféle zöldségeket, mit

Talán elfogyasztok,

Ha csak arra figyelsz, ahol

Nincsen kézitusa

S ignorálod mit is rejt

Pózom kontextusa.

"Hagyjuk, majd megoldom..."

Sóhajtassz egy nagyot

S rámcsapod az ajtót

Amíg válaszolok.

Bár kimentél, nekem maradtál

A szobában velem

Egy szellemként, mit úgy hívok:

A Szégyenérzetem.

Zagyvavers

Unod már a banánt?
Szeletelj hát krumplit!
Ha nem szereted a zöldséget,
Falj fel egy-két zoknit!

Köpj bár bojtot , sodorj
Néhány pamutgolyót!
Kösd le magad, ha szórakoztat.
Üsd vele a valót!

Piríts alá, főzd jól meg!
Kevergessed sokat!
Szottyos sem lesz, szét se málik.
Rittyents ábrándokat!

Fűszerezz kis tejfölt,
S kanalazzad  mellé!
Varázsold szerecsendióval
Bájos eledellé!

Kést és villát mellőzd!
Ezt csak kézzel egyed!
Tömd az arcod, amíg látod,
Teljen meg a begyed!

Ha jól laktál, böfögj!
Engedd ki a zoknit!
De ha megfekszi a gyomrodat,
egyél inkább krumplit.

Edgy Salvation

Kint a szélben inogva.
Összetörve, kidobva.
Álmaimnak sírja bércén
Görnyed testem zokogva.

Könnycsep fordul szitokba,
Értelmemet kioltva.
Gondolatim szárnya törik,
S hullik setét bugyorba.

Roppant testem emelem.
Ökölbe forr tenyerem.
Ütöm vele hantom támját,
Nem talál meg kegyelem.

Ütök, amíg nem szökök.
Ütök, mert még megtörök!
Porcom reccsen, nem dermedek.
Utánam a vízözön!

Boltom jele múltba vesz.
Vas emléke odalesz.
Rozsda rajta mindörökké
Számra jövő boldog nesz.

A nőhöz kinek arcán tükröződött a fájdalom

Bár néhány éve történt,
Hidd el, nagyon bánom.
A huszonhármas buszon
Lelt rám éber álom.
A csuklóban állva csak
Magamban szöszöltem,
Kizárva a tömeget
Körös körülöttem.
De zsigerem felriadt
A keresztutat látva
S gondolkodás nélkül
Lendültem mozgásba
Mázsás porhüvelyem
Végigrántva
Mezítlen lábfejeden.