Szégyenérzet

Istenemre mondom néked,

Nem tudtam, hogy itt vagy.

Hogy védtelen csupaszságomban

Emígy reámnyithatsz.

Hogy majd kezemben egy zsebkendővel

Megmeredve állok

Egy párbeszédben vacsoráról,

Meg hogy mit csinálok?

Hogy majd pőre seggel orcád felé

Vadul hadoválok

Mindenféle zöldségeket, mit

Talán elfogyasztok,

Ha csak arra figyelsz, ahol

Nincsen kézitusa

S ignorálod mit is rejt

Pózom kontextusa.

"Hagyjuk, majd megoldom..."

Sóhajtassz egy nagyot

S rámcsapod az ajtót

Amíg válaszolok.

Bár kimentél, nekem maradtál

A szobában velem

Egy szellemként, mit úgy hívok:

A Szégyenérzetem.

Zagyvavers

Unod már a banánt?
Szeletelj hát krumplit!
Ha nem szereted a zöldséget,
Falj fel egy-két zoknit!

Köpj bár bojtot , sodorj
Néhány pamutgolyót!
Kösd le magad, ha szórakoztat.
Üsd vele a valót!

Piríts alá, főzd jól meg!
Kevergessed sokat!
Szottyos sem lesz, szét se málik.
Rittyents ábrándokat!

Fűszerezz kis tejfölt,
S kanalazzad  mellé!
Varázsold szerecsendióval
Bájos eledellé!

Kést és villát mellőzd!
Ezt csak kézzel egyed!
Tömd az arcod, amíg látod,
Teljen meg a begyed!

Ha jól laktál, böfögj!
Engedd ki a zoknit!
De ha megfekszi a gyomrodat,
egyél inkább krumplit.

Edgy Salvation

Kint a szélben inogva.
Összetörve, kidobva.
Álmaimnak sírja bércén
Görnyed testem zokogva.

Könnycsep fordul szitokba,
Értelmemet kioltva.
Gondolatim szárnya törik,
S hullik setét bugyorba.

Roppant testem emelem.
Ökölbe forr tenyerem.
Ütöm vele hantom támját,
Nem talál meg kegyelem.

Ütök, amíg nem szökök.
Ütök, mert még megtörök!
Porcom reccsen, nem dermedek.
Utánam a vízözön!

Boltom jele múltba vesz.
Vas emléke odalesz.
Rozsda rajta mindörökké
Számra jövő boldog nesz.

A nőhöz kinek arcán tükröződött a fájdalom

Bár néhány éve történt,
Hidd el, nagyon bánom.
A huszonhármas buszon
Lelt rám éber álom.
A csuklóban állva csak
Magamban szöszöltem,
Kizárva a tömeget
Körös körülöttem.
De zsigerem felriadt
A keresztutat látva
S gondolkodás nélkül
Lendültem mozgásba
Mázsás porhüvelyem
Végigrántva
Mezítlen lábfejeden.

Címtelen 3

Vehemenset érzek. 
Egy nagy testeset. 
Rohamot. Elragad s 
Jaj, ha elragad. 
Előbb csak megvisel, 
Majdan meggyötör. 
Bizton mondom viszont, 
Egyedül én nem 
Leszek a bajommal. 
Elverem rajtad 
!

Gémmadár

Kínos, mondom néked.
Kifejezett kínos,
Hogy helyben respirálok,
Mint megmozduljak most.

Három kérgem én már
Rég definiáltam.
Komfort, diszkomfort, pánik
Felhozatalában.

De valahogy nem fér
Jelenem sehova.
Elverném egy napomat
Rőzsében guggolva,

Hogy történjen végre
Valami differens,
Mert ha a stressz rutin lesz,
Adott, hogy konzisztens.

S valahol egy szinten
Megszorul a pánik,
Befásul és kiszürkül,
S kell helyette másik

Adrenalinbomba
A szervezetnek, mert
A lagymatag környezetben
Dögunalmas minden.

De azért a feszkó
Elkísér bárhova,
Sikerrel gyakorolva
Napvégre elzsibbaszt

S akkor otthon ülsz csak.
Bámulsz a lakásban.
Visszainteget reád
A szokás csapdája.

Te pedig megborzadsz,
Felmérve helyzeted,
Fél lábadra felugorva
Megemeled tested,

Kanalasgém madár
Módjára bukdácsolsz
Lábadról át lábadra
Miközben ócsárolsz

Mindent ami ide
Ezen pillanathoz
Vetett, hol szárnyasokat
Bolondon utánzol,

Csak, hogy impulzust kapj
A rövidzárlaton
Kívül, amin nap, mint nap
Csak végigzakatolsz.

Hülye egy dolog ez,
Magad is láthatod.
Ezért nem ugrok lábra,
Csak respirálgatok.

Címtelen 2

Sivár pusztaságom
Lassú hanyatlása -
Ingerküszöböm alkohollal
Újradefiniálása.
Mozdulatlan valóm
Léhán dobott teste
Mered a távolba.
Megállott az este.

Émelygek és nézek
A régen hullot hóra.
Olvadt és sáros, de
Így tér nyugovóra
Sóhajtok és iszok
Egy korty valóságot,
Vele együtt nyelek
Sivár pusztaságot.