Lakásmomentumok 3

Fújj velem egy felhőt
A pokrócra, úgy oda!
Összebújva, mint pingvinek,
Csak pislogunk a hóra,
ahogy pihen a párkányon,
Mint a lepedő az ágyadon.

Fújj hát még egy felhőt!
Nincs mit tenni ilyenkor.

A tél derekán didergünk, mert
Elromlott a konvektor.

Üldögélünk, szavak híján, várva
A gázszerelő kopogására.

Sírsz-e nekem?

Sírsz-e nekem ha megkérlek,
Szárnyaszegett angyalom?
Szebb vagy mint a lemenő nap,
Ha zokogsz nekem oltalom.

Sírsz-e nekem, ha megkérlek?
Úgy érezd, hogy akarom!
Szívem bizton dalra fakad,
Ha biggyedt ajkad meglátom.

Sírsz-e nekem, azt kérdezem.
Hisz könnycsepped egy vagyon.
Aranyékszer nem kell nekem,
Ha szemed gyöngyét megkapom.

Sírsz-e nekem, egyetlenem?
Lelkedben, vajh, beborul
Úgy szavamra, mint parancsra?
Támadj nimbusz, vihart hozva
Reménynek holt sugarára!

Úgy legyen,
Hogy így legyen,
S ígérem, angyalom,
Mint galamb az olajágat,
A feloldozást úgy adom.

Korhoz kötött hormonális változások kollektív lefolyásának rövid, teljességre nem törő összefoglalója

Erektálsz,
Deviálsz,
Megrekedsz,
Verekedsz,
Elrepedsz,
Megeredsz,
Erektálsz újra,
Kiszenvedsz,
Megszenvedsz,
Elszenvedsz,
Eltespedsz,
Elengedsz,
Telepedsz,
Beengedsz,
Kiengedsz,
Megejtesz,
Elejtesz,
Felnevetsz
És többnyire rosszul ragozol.

Csendtörő

Te, ott!
Visszajáró poltergeistom!
Maradj velem egy percre,
Csak míg elmúlik magányom!
Utána szabad vagy,
szavamat adom!
S elmúlik a nyomorom,
Lásd, lekopogom.

Címtelen 1

Emlékszem gyerekként
Hogyan játszottam.
Nyakig koszban ázva
Kúsztam az avarban.

Nem éreztem szégyent.
Mindig kacagtam.
Hangosan nevetve
Fel-alá futkostam.

Emlékszem, régebben
Mennyit álmodtam.
Voltam világ ura,
Ami csak akartam.

Mily szép idők voltak!
Híján bajoknak
Láttam magam mindig
Kitartó bajnoknak,

S hittem, mint felnövök
Apró világom
Gondtalan szökellve
Vidáman bejárom.

Emlékim tallózva
Fejem felkapom,
Mert révedezve épp
Seggemet vakarom.

Gyermeki énem int.
Lehet csak látomás.
Utolsó megálló:
Újpest, végállomás.

Dühöngve faszt verni...

Stresszes a munkád? 
Merd letenni!
Elvonulni magányosan, s 
Dühöngve faszt verni! 

Zaklat a család? 
Merj elmenni, s 
Guggolva az ajtó mögött 
Dühöngve faszt verni!

Hazug a kormány? 
Merj lázadni, s 
Foteledből ordibálva,
Dühöngve faszt verni!

Unod a banánt? 
Merj mást enni, 
Válts és úgy tán nem kell később 
Dühöngve faszt verni!

És ha nem tudsz már 
Változtatni,
Utazz hajón, s kabinba bújj 
Dühöngve faszt verni!

Vagy mássz magasra,
Hegytetőre,
S a távolba nézve állj meg 
Dühöngve faszt verni!

Rángasd ide!
Rángasd oda!
Tépd meg mint a rongyot! 

Addig húzzad,
Míg nem érzed,
Elküldöd a gondot!

S majd a párában 
Leizzadva 
Szíved nyugalmára 

Gondolj mikor 
Előveszed 
Faszodat munkára!

Csalódás

Leigáztam minden ellent.
Bestiákat széjjel téptem,
Hogy itt lehessek, eléd állva
S borulj délceg karjaimba.

Másztam hegyet, másztam várat,
Másztam mindent, hogy Rád találjak
S most itt vagy előttem, gyönyörű lány.
De mit szemem lát, biz, agyamnak talány.

Most gyászolok. Románc sírját ásom,
Mert reményim itt nem találom,
Hisz szíved láncra verve vala,
S rabigádnak nem én vagyok ura.

Ah, mi ez? Minő vadság!
Venné el világomat vakság!
Lelkem zokog, sír most érted vala.
Egekbe tör fájó, sértett szava,

Mert a végső ellent nem győzhetem.
Kardhegyemre nem döfhetem.
Szerelmem puszta délibáb és kámfor,
Hisz a hercegnőm a sárkánnyal smárol.