Részlet egy monológból

"Megvettem a vonatjegyet,
Ne pofázzál, hülyegyerek!
Biatorbágy - Tatabánya,
Húzzál innen az anyádba!
600 forint, baszomöcséd.
Inkább rángasd apád pöcsét,
Minthogy nekem magyarázol
Mit gondolsz a nagy pofámról!
Nem kell nekem ülni kussban,
Utazni én csak így szoktam,
Hogy hörgök, fingok, ordibálok
És mindenbe beledumálok.
Örüljél, hogy felengedlek,
A jegyáramat kifizettem,
Szóval enyém a vonat, baszod,
Ha akarok, hát ideszarok!"

Pillanatkép

Én nem eszek, én zabálok!
Bő nyállal bekajálok,
Utána meg szunyálok.

Henyélek a napot lopva,
Matracomba árkot nyomva,
Szarok kerek világomba.

Faszom néha előkapom,
Megrángatom, majd elrakom.
Én a rezet emígy baszom.

Néha pedig csodálkozom,
Világomat miért nem látom
Dinamikusan változni.

Lakásmomentumok 3

Fújj velem egy felhőt
A pokrócra, úgy oda!
Összebújva, mint pingvinek,
Csak pislogunk a hóra,
ahogy pihen a párkányon,
Mint a lepedő az ágyadon.

Fújj hát még egy felhőt!
Nincs mit tenni ilyenkor.

A tél derekán didergünk, mert
Elromlott a konvektor.

Üldögélünk, szavak híján, várva
A gázszerelő kopogására.

Sírsz-e nekem?

Sírsz-e nekem ha megkérlek,
Szárnyaszegett angyalom?
Szebb vagy mint a lemenő nap,
Ha zokogsz nekem oltalom.

Sírsz-e nekem, ha megkérlek?
Úgy érezd, hogy akarom!
Szívem bizton dalra fakad,
Ha biggyedt ajkad meglátom.

Sírsz-e nekem, azt kérdezem.
Hisz könnycsepped egy vagyon.
Aranyékszer nem kell nekem,
Ha szemed gyöngyét megkapom.

Sírsz-e nekem, egyetlenem?
Lelkedben, vajh, beborul
Úgy szavamra, mint parancsra?
Támadj nimbusz, vihart hozva
Reménynek holt sugarára!

Úgy legyen,
Hogy így legyen,
S ígérem, angyalom,
Mint galamb az olajágat,
A feloldozást úgy adom.

Korhoz kötött hormonális változások kollektív lefolyásának rövid, teljességre nem törő összefoglalója

Erektálsz,
Deviálsz,
Megrekedsz,
Verekedsz,
Elrepedsz,
Megeredsz,
Erektálsz újra,
Kiszenvedsz,
Megszenvedsz,
Elszenvedsz,
Eltespedsz,
Elengedsz,
Telepedsz,
Beengedsz,
Kiengedsz,
Megejtesz,
Elejtesz,
Felnevetsz
És többnyire rosszul ragozol.

Csendtörő

Te, ott!
Visszajáró poltergeistom!
Maradj velem egy percre,
Csak míg elmúlik magányom!
Utána szabad vagy,
szavamat adom!
S elmúlik a nyomorom,
Lásd, lekopogom.

Címtelen 1

Emlékszem gyerekként
Hogyan játszottam.
Nyakig koszban ázva
Kúsztam az avarban.

Nem éreztem szégyent.
Mindig kacagtam.
Hangosan nevetve
Fel-alá futkostam.

Emlékszem, régebben
Mennyit álmodtam.
Voltam világ ura,
Ami csak akartam.

Mily szép idők voltak!
Híján bajoknak
Láttam magam mindig
Kitartó bajnoknak,

S hittem, mint felnövök
Apró világom
Gondtalan szökellve
Vidáman bejárom.

Emlékim tallózva
Fejem felkapom,
Mert révedezve épp
Seggemet vakarom.

Gyermeki énem int.
Lehet csak látomás.
Utolsó megálló:
Újpest, végállomás.